Röviden a spanyol nyelvről

A klasszikus spanyol nyelv alapjául szolgáló kasztíliai spanyol (castellano) az ország legelterjedtebb nyelve: a lakosság 65 százaléka beszéli anyanyelveként. A spanyolt emellett a világ 19 országa ismeri még el hivatalos nyelvként, dialektusaival együtt így azt körülbelül 250 millió ember beszéli.

   Andalúziában az andalúz dialektus különböző változatait beszélik, de mindenki érti az irodalmi spanyolt is. Ez a nyelvváltozat a castellanótól főként a kiejtésben tér el, de számos tájjellegű szóval is találkozhatunk.

   A Spanyolországba látogatónak feltétlenül érdemes néhány szót megtanulnia spanyolul, még akkor is, ha beszéli valamelyik világnyelvet. A spanyolok ugyanis nem arról ismertek, hogy beszélnének angolul vagy németül – így aztán, ha boldogulni akarunk, nekünk kell alkalmazkodnunk. Ezen az oldalon témakörönként csoportosítva közlünk néhány hasznos kifejezést, ezek birtokában már bátran nekivághat az utazó Andalúzia felfedezésének.

   A spanyol kiejtés nem nehéz, de néhány alapszabályt ismerni kell hozzá. A magyartól való főbb eltérések a következők:

  A magyarral ellentétben a magánhangzók fölötti ékezettel nem azok hosszúságát (időtartamát) jelölik, hanem a szóhangsúly helyét (amennyiben az eltér az általános szabályoktól). A hangsúly általában az utolsó szótagon van – kivéve az n-re és az s-re végződő szavakat, amelyekben a hangsúly az utolsó előtti szótagra kerül.

   A spanyol főnevek lehetnek hím- vagy nőneműek, amit a névelő megfelelő alakjával jelzünk (a határozott névelő: el és la; a határozatlan névelő: un és una változatban). A főnév nemét általában végződése határozza meg: az -o végűek hímneműek, az -a végűek nőneműek. A melléknevek zömét (kivéve az -e végződésűeket) egyeztetjük a főnév nemével és számával (a fehér ház = la casa blanca, a fehér házak = las casas blancas; az új év = el año nuevo, az új évek = los años nuevos). A többes szám jele az -s vagy az -es.

Üdvözlés, bemutatkozás

Egyéb udvariassági fordulatok

Tájékozódás

Posta